A kutya hallása

Hallás

A szaglás után a hallás a kutya legfejlettebb érzékszerve. Magától érthetődik, hogy annak a kutyának, amely legyező formájú fülkagylóját minden irányban tudja mozgatni, sokkal élesebb a hallása, mint annak az állatnak, melynek fülnyílását lecsüngő fülek borítják.

Hallásával is jól követheti az eseményeket, ami például a hangforrás meghatározásának képességét illeti, e téren jóval fölülmúlja az embert

A hallás - más érzékszervekhez hasonlóan - különféle élességi fokban fejlődött ki a különböző állatoknál, továbbá gyengül az előrehaladó korral, épp úgy, mint a látás. Sok kutya érzékeny például a zenére, amit hangos üvöltéssel szokott kísérni. Ez a jelenség feltehetően nem annyira abból a kívánságból ered, hogy "bekapcsolódjon" a zenélésbe, hanem a valódi fájdalom kényszeríti, ha csikorgó harmonikák vagy fúvós hangszerekből származó hangok ütik meg dobhártyáját.

A londoni Zooban néhány évtizede kísérleteket végeztek, hogy megállapítsák a különböző farkasok reakcióit a hegedűjátékra. Amikor a ketrecek mögött játszottak - azaz a farkasok látóhatárán kívül -, az állatok nagy izgatottságról és idegességről tettek tanúságot. Mihelyt a játékos velük szemben helyezkedett el, és a látóhatárukon belül muzsikált, a farkasok dühösen vetették magukat a rácsokra. Meglehetősen egyértelmű, hogy a hegedű magas hangszínezetével (rezgései miatt) különösen kínos lehetett mind a vad-, mind pedig a házikutyák túlságosan érzékeny füle számára.

De hogy "modernebb" példát is említsünk: előfordul, hogy a hangos magnó vagy televízió kifejezetten bántja a kutya fülét, s ilyenkor - ha csak teheti - átvonul egy másik helyiségbe. Normális körülmények között azonban nemigen akadnak olyan erősségű hangok, amelyek kényelmetlenséget okoznának a kutyának.

A kutya képes meghallani minden olyan erősségű és frekvenciájú hangot, amelyet a normális emberi fül meghall, sőt még azokat a hangokat is, amelyek az emberi fül hallási tartományán már kívül esnek. Az emberi fül frekvencia-megkülönböztető képességének felső határa általában másodpercenként 16 000 és 18 000 rezgés között van. A kutya könnyen meghall még 30 000-40 000, sőt egyes források szerint 70 000-100 000 rezgést másodpercenként. Ha ez némileg túlzásnak is tűnik, az kétségtelen, hogy a kutya olyan hangokat is meghall, amelyeket az emberi fül nem észlel. A kutyának az a képessége, hogy magas rezgésszámú hangokat észrevegyen, kimutatható például az olyan kutyasípok (ultrahangsíp) használatával, amelyek hangfekvése magasabb, mint az emberi fül hallástartománya.