Mit tudunk a kutya szaglásáról?

Szaglás

A kutya számára a világ szagképek sokaságából áll - világító szagvonalak, hullámok, felhők és áramlatok tarka keverékéből.

Az embert a kutya már messziről felismeri a szagáról; számtalan illatozó anyag egyvelegéből, mely minket mint egy felhő vesz körül.

Hatodik érzékével a kutya a múltba is bepillanthat; még annak az embernek az egyedi szagnyomát is képes követni, aki mondjuk 6-8 órával azelőtt járt az utcán - ahol persze mások is megfordultak közben. Emellett a nyomok korát és irányát is felismeri. Finom szaglásával "átlátja" a tárgyakat, melyek az emberi szem előtt rejtve maradnak, így "bepillanthat" a járókelők bevásárlókosarába, és pontosan megállapíthatja, mit rejt a szatyor mélye.

A só az ember számára szagtalan. A kutya viszont tíz liter vízben feloldott csipetnyi sót is érzékel. Kiderült az is, hogy a kutya megérzi az áramot. Erről úgy győződtek meg, hogy egy földbe fektetett és hosszú szakaszon lemez alá rejtett kábelen áramot bocsátottak át, s a kutya pontosan követte azt. Mihelyt azonban az áramot kikapcsolták, az állat képtelen volt a lemez alá rejtett szakaszon követni a kábelt.

A szinte fantasztikus szimatmunka annak a csodálatos "komputernek" köszönhető, amely a kutya orrában lévő szaglómezőben található, s amely - ha szagokról van szó - milliószor jobban dolgozik és reagál, mint az emberé.

Egyes magatartás-kutatók szerint a kutyák az orrukkal álmodnak. Az alvás alatt az orr és a fül minden eseményt továbbít az agyba, a "komputer" pedig regisztrálja a jelenségeket és tudat alatt feldolgozza. Ezért a kutya felébredéskor azonnal tudja, mi történik körülötte.

A kutya csodálatos képességeit az ember sokoldalúan kamatoztatja - a nyomkövetéstől a kábítószercsempészek leleplezéséig, a gázszivárgások észlelésétől a vadak követéséig - , de rendkívüli szimatának egyértelmű, világos oka, magyarázata a mai napig titok maradt.

A szaglással foglalkozó első tudományos munkákra csak a 19. század vége felé került sor, s ezek az eredmények meglehetősen töredékesek. Nem szabad azonban az első kutatókat elmarasztalnunk emiatt. Különösen nem, ha arra gondolunk, hogy - a korszerű technika nyújtotta szinte korlátlan lehetőségek ellenére - még napjainkban is csak a titkot fedő fátyol egyik sarkát sikerült fellebbenteni...

A tudományos dolgozatok kétségkívül megszaporodtak, de most is csupán egyes részletkérdésekkel foglalkoznak. Ez többek közt annak tulajdonítható, hogy a hallási vagy látási ingerekkel ellentétben a szaginger sokkal kevésbé ellenőrizhető és szabályozható, következésképpen sem mennyiségileg, sem minőségileg nem definiálható pontosan. A szaglás tanulmányozásával együtt járó nehézségekhez ráadásul hozzájárul, hogy gyakorlatilag lehetetlen rendkívüli finomságának tökéletes felismerése. Egy neves kutató mondotta: "Úgy beszélünk a kutya szaglásáról, ahogyan a színvak beszél a színekről."

Mit tudunk hát a szaglásról?

A gáznemű anyagok hatását az orrüregben lévő szaglószerv veszi fel. Az orrjáratok nyálkahártyájában, az orrüreg felső részében vannak az úgynevezett szaglósejtek, amelyekben a szaglóideg rostjai végződnek.

A szaglás ingerei kizárólag a gáznemű anyagok. Amennyiben az orrba folyadék kerül, az nem kelt szaglóérzetet, még akkor sem, ha egyébként erős szaga van. A szaglás annyiban tér el a hallástól és a látástól, hogy bizonyos tevékenységhez kötött: azaz általában csak légzéskor érzünk szagot.

A szagérzékelést fokozott ütemű belélegzéssel a kutya fokozni is tudja (szimatolás). A szagérzékletet keltő gáznemű anyagok fajsúlya általában nagyobb, mint a levegőé, így a talaj felszínén gyűlnek össze és terjednek tovább. Az állatok általában a föld felé irányított orral követik a szagot, mivel ott koncentrálódnak a legjobban a szagingerek.

A kutya az orrával "olvas" - egyes kutatók szerint szaglása legalább egymilliószor jobb, mint az emberé

A szagokat - ellentétben a színekkel és a hangokkal még napjainkig sem sikerült megnyugtatóan rendszerezni. Ezért a különböző illatokat legtöbbször azok után a tárgyak után és anyagok után nevezik el, amelyekhez a meghatározott szagok rendszerint tartoznak.

Igen sokan azt vallják, hogy a szagos anyagok molekulái az orrüregben levő szaglóhám érzéksejtjein át szívódnak fel, és innen a szaglóidegen keresztül eljutnak az agyba. Mások azt feltételezik, hogy a szag rezgés útján terjed. Így a különféle anyagok szagmolekulái különböző rezgésszámmal rendelkeznek, s a kutya csak olyan rezgésszámú szagmolekulákat érez, amelyekre a szaglóhám felületén elhelyezkedő érzéksejtek rezonálni képesek. Az így felfogott rezgéseket a szaglóideg továbbítja az agyba. Ma még persze ettől korai lenne bármelyik elméletet is biztosra venni, hiszen a tudományos kutatás napról napra újabb és újabb eredményekről ad számot. Tény az, hogy a kutyák szaglóérzéke rendkívül fejlett, és nehéz lenne előre megjósolni, hogy ezt a képességet az ember mennyire fejlesztheti és meddig módosíthatja.

A kutya tehát a világot az orrán át látja! Sétáltatás közben úgyszólván újságot olvas, televíziót néz - vagyis megteremti sajátos világképét. S ez a világ annál izgatóbb számára, minél több, újabb és újabb szaggal találkozik.