A fejlődést befolyásoló tényezők

A növekedés időtartamát befolyásolni vagyis lerövidíteni vagy meghosszabbítani nem lehet, de ütemét figyelmes és szakszerű gondozással, táplálással kedvezően befolyásolhatjuk. A kölyökkutya táplálásáról még lesz szó, itt csupán annyit tartunk szükségesnek megemlíteni, hogy a fiatal állatok az elégtelen vagy szakszerűtlen táplálásra szervezetük legyengülésével válaszolnak; csontrendszerük gyengébbé válhat, ami a csontok torzulásához, helytelen fejlődéséhez vezet, ez pedig nagyon rokon jelenség az angolkórral.

Amikor a fejlődés különböző fázisairól beszéltünk, kiderült, hogy ennek üteme - összehasonlítva a súlygyarapodással - az első hetekben viszonylag kicsi, ám figyelemre méltó növekedés kezdődik a harmadik vagy negyedik hónapban, ami a serdülés kezdetéig tart. Ezt pedig körülbelül a kilencedik hónap táján éri el a kutya. Ezután a növekedés megint nem túlzottan jelentős; az egyéves állat ilyen szempontból csaknem teljesen kifejlett kutyának számít, azonban a belső fejlődés és a külső kiteljesedése - vagyis a minden irányú fejlődés és növekedés - még korántsem fejeződik be ilyenkor, hiszen mint már ugyancsak említettük, ez körülbelül a második esztendő végére alakul ki.

Eltekintve ezektől az érési szakaszoktól, a fiatal állat növekedésére és fejlődésére az évszakok is jelentős befolyást gyakorolnak. Általában az a tapasztalat, hogy a tavasszal született kutyakölykök például gyorsabban nőnek, ugyanakkor azonban felhasználják erőtartalékaikat. Másrészt viszont az augusztus elején világra jött kölykök növekedése lassúbb ütemű, éppen ezért többet tartalékolnak, amelyből később behozzák növekedésbeli lemaradásukat. Az a feltevés tehát, hogy a tavaszi álmok a kedvező időjárás miatt jobbak - csupán babona! Gondoljunk csak arra, hogy ilyenkor a legszeszélyesebb az időjárás (ekkor vannak például a talaj menti fagyok, a hideg, szeles, esős idők), míg ősszel, majdnem egészen az év végéig az időjárás sokkal egyenletesebb, az átlaghőmérséklet melegebb, különösen a talajon, ami a kölykökre és a fiatal kutyákra közvetlenül hat. Mindebből az következik, hogy tulajdonképpen az áprilistól szeptemberig terjedő hónapokban világra jött kutyakölykök születnek, élhetnek, fejlődhetnek a legkedvezőbb körülmények között, így ezek jobban bírják a tél megpróbáltatásait.

Az éghajlati körülmények és a táplálás mellett nagyon lényeges növekedést befolyásoló tényező a mozgás, amely jótékony hatással van a kölyök testi fejlődésére

Az éghajlati körülmények és a táplálás mellett a harmadik, nagyon lényeges növekedést befolyásoló tényező a mozgás. Kísérleteket folytattak ugyanazokból az almokból kiválasztott kutyákkal. Az állatokat azonos módon táplálták, de különbözőképpen tartották. Egy részüket - amelyeket arra szánta, hogy később használati kutyákat faragjanak belőlük - hat hónapon keresztül naponta kiadós edzésre fogták, vagyis futtatták őket, mégpedig úgy, hogy a mozgatási időtartam fokozatosan növekedett, míg a végén elérte a napi három órát. A kísérletben részt vevő többi kutyát viszont állandóan kennelben tartották. A kísérletet a kutyák 21, illetve 24 hónapos koráig folytatták. A végeredmény az lett, hogy a kennelben tartott kutyák súlya ugyan gyorsabb ütemben gyarapodott, mint edzett társaiké, de máskülönben sokkal puhábbak, lazábbak, erőtlenebbek lettek, mint a "dolgozó" kutyák. Ami pedig a marmagasságot illeti, a naponta rendszeresen jól megmozgatott kutyák néhány centiméterrel magasabbra nőttek, továbbá mellkasuk területe is terjedelmesebb lett, mint a kennelben tartott társaiké.

Nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni a mozgás jótékony hatását a kölyök testi fejlődésére, a csontváz, az izomzat, a belső szervek alakulására. A rendszeres napi mozgás időtartamát természetesen a kutya korához és erejéhez kell igazítani. Kerülni kell a fiatal állat túlerőltetését, mert ezzel éppen az ellenkező eredményt érhetjük el. Az sem közömbös - és sajnos, erre általában nem sok gondot fordítanak a tenyésztők és a tulajdonosok - , hogy milyen talajon folytatjuk ezeket a tréningeket. Az ügetést például kizárólag kemény talajon szabad végeztetni, a hosszas vágta azonban az ilyen felületen felsértheti a mellső mancsokat. Előnyben kell részesíteni tehát a kemény, sima, homokos talajt. A kemény talajfelület egyébként elősegíti a jól záródó mancsok kifejlődését, míg a puha, mezei jellegű talaj vagy a mély homok, a nagyobb kavicsos felület vagy a felszántott föld puha lábat eredményez, nyílt és szétterülő ujjakkal.

A fiatal kutyáknak kezdetben nem szabad megengedni, hogy túl sokat kapaszkodjanak vagy ugorjanak, mielőtt vállizmaik teljesen kifejlődtek volna. A vállízületek és a csüd ugyanis komoly károsodást szenvedhet, amikor az állat földet ér, úgyhogy ezeket a gyakorlatokat csak nagyon óvatosan, fokozatosan szabad később is végeztetni.

Hasonlóképpen a fejlődésben lévő fiatal állatott ne állíttassuk fel túl gyakran hátulsó lábaira, mert ez gyöngíti a hátát és a hátulsó részeit. Egyébként éppen a kennelben tartott kutyák nagyon hajlamosak arra, hogy sokat álljanak hátulsó lábukon, mert szeretnének legalább egy-egy pillantást vetni a szabadság világára.

A megfelelő mellkasbőséget is csak sokoldalú gyakorlatokkal, kiadós "szórakozással", játékkal érhetjük el. Ez pedig a tüdő fejlődése szempontjából fontos, ami bizony gyakran hiányzik a városban vagy a magukra hagyatottan felcseperedő kutyáknak.

Talán nem is kell mondani, hogy az összes ügyességi gyakorlat és a játék mennyire befolyásolja a testformát, a csontok növekedését és szilárdulását, különösképpen pedig a hátgerincét, amelynek jelentős szerepe van a mozgásban.

A tréning fejleszti és erősíti az izmokat, jótékonyan befolyásolja a szívműködést, a vérkeringést és az anyagcserét. Mindez kedvezően hat az állat karakterére (jellemére) is: biztonságot, önbizalmat, keménységet és bátorságot ad a kutyának.